Nagy elődeink

Hangay Oktáv,
turista- és síéletünk korai szervezője

Dr. Polgárdy Géza
Budapest
polgardy1@gmail.com

Fotó: Kató József, 1896
Az 1896-os millenniumi kiállításon ezzel a csoportképpel mutatkozott be az Első Magyar Ski-klub, Hangay középen

„Ama természetet ismerő és szerető kevesek közül való, akik annak idején nemcsak ott voltak az erdélyi magyar turistaság életre hívásánál, hanem tudásukkal és önzetlen közreműködésükkel az egyesületté való alakulást hatékonyan elő is segítették” – írta Hangay Oktávról az Erdély 1910/1. számában M. Kovács Gyula. Majd így folytatta: „Egyesületünknek az alakulástól kezdve választmányi tagja. Pár éven át a központ alelnöke és a 90-es években a tevékenyen működő kolozsvári osztálynak három évig elnöke is.”

De ki is volt Hangay Oktáv, akiről ilyen elismerő sorok születtek már a korai időkben?

A kiváló szervező a Veszprém megyei Várpalotán látta meg a napvilágot 1850. április 3-án. Atyja Hangay – 1848-ig Fittler – Antal tatai ügyvéd volt, aki fiát előbb Esztergomba, majd Pozsonyba járatta középiskolába. Érettségi után német nyelvtudását kamatoztatva egyetemi tanulmányait Zürichben és Münchenben folytatta. 1870-től három éven keresztül főleg vegytant tanult, majd gyakorlati ismeretek szerzése céljából Oranienburg, Drezda és Hamburg vegyi gyárait látogatta. Csak 1875-ben tért haza, ám gyári alkalmazást nem találva, kénytelen volt tanári pályára lépni. 1875–79 között Sopronban, a Csöndes-féle intézet földrajz, vegytan, természetrajz tanára. Amikor aztán az intézet tulajdonosa elhunyt, s állása megszűnt, Széchényi Ferenc, Niczky Lajos és Zichy János grófok gyermekei mellett vállalt nevelői állásokat. Nevelősködésének ideje alatt többször is alkalma volt külföldre utazni, s bejárni Németország, Dánia, Hollandia és Svájc tájait. A Zichy családnál töltött nevelői működését befejezve hosszabb tanulmányutat tett Olaszországban. Később Kolozsvárra került, s itt 1888-ban földrajz-természetrajz szakos tanári végzettséget szerzett. Már a következő, 1889-es évtől a kolozsvári Kereskedelmi Akadémia tanára, s az ezzel összekapcsolt internátus felügyelője.

Éppen jókor érkezett Erdély fővárosába, hiszen mint tudjuk, 1891. január 12-én itt alakult meg az EKE, mely kiemelkedő eseményt Hangay így „nem késett le”, maga is az alapítók egyike lehetett. Sőt, mint az EKE krónikáját elkészítő Merza Gyula írta:

„A kiránduló kedv az EKE agitálására hovatovább föllendült, sőt már 1892-93-ban egész társaságokat sikerült összetoborozni a hegyek világába. Ez főként Hangaynak volt az érdeme, kihez 1904-ben társul szegődött Sikó Kanut meregyói körjegyző s még egy pár tag, mire aztán remek kirándulások követték egymást, melyeket a Dunky-fivérek, Czárán Gyula, dr. Ruzitska Béla, Hirschfeld Sándor, Gámán Dezső és mások fénykép fölvételei örökítettek meg.”

Hangay Oktáv, a Kereskedelmi Akadémia tanára elszánt híve volt a mozgásnak, túrázásnak, sízésnek. Akik pedig mindezeket nem kedvelték, azokat önmagát cseppet sem visszafogva minősítette például az Akadémia 1891–92. évi értesítőjében:

„Azokból a sápadt, pincenövényszerű és a gyermekies vonásoktól megfosztott arcú tanulókból, a testi munkát restellő s a játékot kerülő ifjakból toborzódnak a fagyos külsejű szobatudósok, ideggyönge kávéház szutyakolók s a testi s lelki ájulásban tengődő férfiak, melyekben – sajnos – magyar társadalmunk annyira bővelkedik.”

Hangay 1894–95-ben a kereskedelmi Akadémia hallgatóiból megalakította az első erdélyi – mint akkor nevezték – Ski Clubot. Ennek előzményeként hozta létre a Spharia névre hallgató sportkört. S nem csupán a torna, az atlétika, a vívás, a birkózás és a kerékpározás szerepelt a Spharia tevékenységei között, de kisebb-nagyobb kirándulásokra is elvitte a diákokat Hangay.

Aztán 1894–95 fordulóján beköszöntött a tél, s ez a korcsolyázás kivételével véget is vetett a szabadtéri sportoknak! A diákság meg beszorult a városi vívó- és tornacsarnokba. Hangay ezt nem nézhette tétlenül, ezért kiválasztott 25 főt az akadémia vállalkozóbb szellemű diákjai közül, s a Spharia kebelén belül megalakította a fentebb említett Ski Clubot. (Az akadémia jubileumi, 1896-os emlékkönyvében megtalálható a 25 ifjú neve, akik Szabadkától Nagyszombatig, Kassától Temesvárig, és Fiúmétól Nagyenyedig, a Monarchia egész területéről származtak.)

Mivel az Angliából behozott sílécek igen drágák voltak, s az akkor nagy pénznek számító 15 forintba kerültek, Hevesi Lajos kolozsvári asztalos készített nekik léceket 8 forintért. De még nála is olcsóbban állított elő síléceket az ugyancsak helybeli, székely Gergely mester. Aztán hogy elkészültek e helyi lécek, az ifjúság kivonult a Törökvágás és a Hója lejtőire, s Hangay vezetésével megindult a sízés. A Porzsolt-testvérek Herkules című sportlapja pedig Lábszánkózás Kolozsvárott visszatérő cím alatt többször is beszámolt a jeles eseményekről. Hangay tanítványai – akik vagy egy hosszabb, vagy két darab egy méter körüli, hótányérokkal ellátott botot használtak – szépen haladtak az új „tudomány” elsajátításában. Fölfelé persze csak lépcsőzve tudtak menni, nagy ívben azonban már fordulni is tudtak, sőt némelyek kisebb, pár méteres terepugrásokat is végeztek. Miként minderről Schönviszky László elmondásában olvashatunk:

„Az első évben különösen kitűnt közülük Hulita Vilmos, Birkás Lajos és Toperczer Ernő, kik egy kirándulás keretében öt és fél óra alatt siklottak át Tordára. Ez az út még szekérnek is négy és fél óra volt. A Porzsolt-testvérek Herkules c. sportlapja is megemlékezett róluk. Az 1895-96-i télre a huszonötös létszám már negyvenkettőre emelkedett.” (Hangay Oktáv és az első magyar ifjúsági Ski Club. Turisták Lapja, 1935/1. szám, 14. old.)

Az akadémia diákjai osztályonként egy-két sílécet vásároltak, így hamarosan 14 pár léce volt a klubnak. Nagy dolog volt ez akkor! Így aztán korántsem túlzás a Kolozsvár életében tanárként is jelentős szerepet vitt Hangay (1889–99 között a női kereskedelmi tanfolyamon földrajzot és áruismeretet is előadott) sport-érdemeit hangsúlyozni.

Mint gyakorló turista ő „fedezte fel” és nevezte el a kolozsváriak kedvelt kirándulóhelyét, a kányafői messzelátót, 1892. május 15-én ő vezette ide az első hivatalos EKE-kirándulást. Ez alkalomra előzetesen két padot is készíttetett saját költségén. Kutatta az Andrássy-havasokat, s az ő kezdeményezésére építtette fel gr. Andrássy Tivadar Dobrinban az EKE turistaházát. Ennek felavatására, s később is, turistatársaságokat szervezett, amint a Vigyázóra, Esküllő vidékére, a Királyhágóra, az Aranyos mellékére, Létára, s a Tordai-hasadékhoz is. Mint a környék egyik legjobb ismerője, éveken át ő készítette az EKE kirándulásainak tervezeteit.

Több könyvbe, turistakalauzba is „bedolgozott,” legfontosabb önálló műve azonban bizonyosan az 1900-ban megjelent Tanári vakácziók című, amely tanulmányokon és esszéken kívül útleírásokat is tartalmaz. Mégpedig olasz földről, a stájer vasországból, az Andrássy-havasokból, galíciai útjáról, a Bihar–Vlegyászából és moszkvai napjairól. Ez a kötet tartalmazza Lábszánkózás Kolozsvárott című írását is.

A 66 év alatt, amely számára engedélyeztetett – Kolozsváron hunyt el, 1916. március 11-én – roppant tevékeny életet élt. Méltán tartjuk számon nagy elődeink között.